Lizzie - Pillangóhatás Novella 12.

Valahányszor felülök egy repülőgépre, eszembe jut a gimnáziumi biológia óra. Megint tizenhét éves vagyok. A tanár elmélyülten magyaráz valamit, amire kivételesen az egész osztály oda figyel. Odakint esik. Az esőcseppek ütemesen dobolnak az ablakokon, ezzel párhuzamosan, én is ritmusra dobolok az ujjammal a padon. Önkéntelen reakció, észre sem veszem. A hangok felerősödnek, és most már tisztán hallom a tanár úr magyarázatát.

- Biztosan mindenki hallotta már azt a mondást, ha nevezhetjük így..

„Ha egy pillangó valahol meglebbenti a szárnyát, abból valahol máshol akár tornádó is lehet.”

Nos, ezt a jelenséget, pillangóhatásnak, szaknyelven pillangóeffektusnak nevezzük. Eme kifejezés, magába foglalja a kiindulási tényezők fontosságát a káoszelméletben. Az alapelv az, hogy egy dinamikus rendszerben a kezdeti feltételek apró változásai nagymértékben megváltoztathatják a rendszer hosszú távú működését. – egy pillanatra megállt. Elmélkedve tekintett ki az esőbe. Úgy látszott, hogy ebben a pillanatban valahol máshol jár. Nagyon messze. Az osztály visszafojtott lélegzettel várta a folytatást. Hirtelen abba hagytam az ujjdobolást, és előre dőltem a székemben. Szőke hajam az arcom elé hullott, amint figyeltem a tanár úr távolba meredő arcát. Mr.Pitt rám pillantott. Egy vagy két másodpercig elidőzött rajtam a tekintete, aztán folytatta a mondandóját. Visszasétált a tanári asztal mögé, kezével a szék támlájára támaszkodott.

- Ezt egyfajta láncreakciónak is hívhatjuk. Ma még itt beszélgetünk a pillangóeffektusról, holnap, pedig már vízzel lesz elárasztva az egész bolygó. Ebben az egész pillangóeffektusban, az a legérdekesebb, hogy soha sem tudhatjuk mikor, vagy hol történik meg a baj. Lehet, hogy több év múlva utazol egy repülőn. Valahol a hawaii szigeteken pedig, egy pillangó felszállni készül egy virágról. Meglebbenti a szárnyát, felszáll a levegőbe. Apró csapásai, energiahullámokat indítanak el. A levegő vibrálni kezd. A géped turbulenciába keveredik. Olyan akár egy forgószél. Nem készültél még fel a végre. De nem tehetsz, ellenne semmit. Nem tudsz vissza csapni, vagy kioltani a folyamatot. – Mr.Pitt végignézett az osztályon.

- Barátaim, ezt hívják pillangóhatásnak.

Most, így öt évvel később ülök a repülőgépen, elmerengve bámulok ki az ablakon. Lenézek a kezemre, ami ütemesen dobol az első osztály-béli ülésem karfáján. Odakint esik az eső. Félúton vagyok a tenger fölött, Londonból vissza New York-ba.

A gép meg-megrázkódik, de ebből mit sem érzékelek. A jobb kezemben egy Gin Tonic-ot szorongatok, amiben a jégkockák szinte már elolvadtak. Túl vagyok egy sikeres tárgyaláson, amely csak egy kis semmiségnek tűnik a többi nagyobb fogásom mellett. Haza vágyok. A gép hirtelen nagyot rándul, az italomat szerencsétlenül magamra löttyintem. Szitkozódva törlöm le egy koktél szalvétával a ruhámról. A művelet végezetével újabb rázkódás vonja el az utasok figyelmét. Valamennyien rosszat sejtenek, de én nem ijedek meg. Amennyit utazom repülőgépen, már megszoktam a turbulenciát. Egy légi utas kísérő lép ki a fülkéből, ahol a konyhának elnevezett, luk található. Mindenkinek ellenőrzi az övét, kéri, hogy kapcsoljuk be mi is. A gép megint rándul. Ezúttal nagyobbat. Olyan mintha a repülőt valaki hátulról megfogta volna, és visszafelé kezdené cibálni. Ekkor már én is megijedtem. A légi utas kísérő elvesztette az egyensúlyát, és az előttem ülő utasok ölébe dőlt. Pillanatok teltek csupán el, de a következő másodpercekben az utasok többsége pánikolni kezdett. Volt, aki hangosan zokogott, más sikítozott, hogy nem akar meghalni. Én csak ott ültem, ajkaimat néma sikolyra tártam. Nem volt mellettem a férjem, a gyerekek, akikkel csupán pár órája beszéltem telefonon. Nem nőhetnek fel anya nélkül! Olyan sok boldog percem lehetne még a jövőben. Miért pont most van vége?  Mondani akartam valamit, megkönnyíteni hátralevő másodperceimet. A gépet úgy dobálta a szél, mintha csak falevél volna. A szemeim megteltek könnyel. A káosz, és a zsivaj kezdett elhalkulni. Most már csak, azt láttam amint az emberek némán, jajveszékelnek, fogják egymás kezét, és még utoljára csókot váltanak a szerelmesek. Mielőtt az életem lepörgött volna a szemem előtt, visszagondoltam a pillangóra, ami tegnap szállt fel a szállodám ablakából…

---------------------------------------------

Kedves Lizzie!

Elviseltem volna egy kicsit több betűt, és valamivel több fantáziát, de megértem, ha nem volt időd J...

Egyébként maga a történet helyén van, a párhuzam is érdekes, csak a köztes történet volt egy kicsit ingerszegény nekem. Azon azért elgondolkoztam, hogy a tanárbácsinak véletlenül nem voltak jövőbelátó hajlamai? Nem jött le egészen konkrétan, hogy mi volt az az elrévedés, aztán a lányra pillantás J...

Köszönöm a munkádat és az idődet, és gratulálok! J

hullócsillag