Holdfény
Fekszünk az ágyon,
s nem tudja talán senki más,
s nem tudja talán senki más,
mi az, mire leginkább vágyom.
Senki más, csak az álmom és én.
Az álmom és én.
S lepedőmön csordogál
takaróm, az ezüstös fény.
Csordogál, s körülfon a hold.
Körülfon a hold.
Beburkol, mintha itt lennél,
s magából hűvös melegséget ont.
Mintha itt lennél velem.
Ha itt lennél velem,
tekintetem arcod köré
fonnám, hol egy makacs félelem
arcod köré füstös glóriát von.
Füstös glóriát von,
s szívedben mérges kételyt ébreszt.
Hidd el, szám akármit is mond,
kételyt ébreszt bennem is az ősz.
Az ősz
eljő, mint tavaszra a nyár,
s emlékemmel hiába törődsz,
e nyár illatát is majd eső mossa el.
Eső mossa el,
de nap szárítja majd bánatod,
ha sírsz, s a gond szél-szárnyra kel.
Bánatod, s bánatom ugyanaz.
Ugyanaz
a remény, a kétely, s mit érzel
- a félelem - közös. Ez nem panasz.
Mit érzel, enyém is, s így könnyebb a teher.
Könnyebb a teher.
Nem tudhatod ugyan, az idő győz majd,
vagy idő előtt a bánat lever,
de győz majd végül az, kinek győznie kell.
Kinek győznie kell
egy van csak. Az emlék örökké miénk.
Egy pillanat, ha szívünkbe fészkel,
örökké miénk, s csak szépíti az idő.
Csak szépíti az idő,
s minden magányos, őszi éjszaka
csatát nyer az emlék, midőn
az éjszaka betakar, s simogat a fény.
Simogat a fény,
kusza tincseinkkel játszik, őriz
míg alszunk, álmunk hol puha, hol kemény.
Őriz a holdfény, néma cinkosunk.
Néma cinkosunk.
Nem tudja senki más, hogy álmunk közös,
s éjről-éjre így találkozunk.
Álmunk közös. Tied és enyém.
Tied és enyém.
Lepedőmön csordogál
takaróm, az ezüstös fény.
Csordogál, s körülfon a hold.
Körülfon a hold.
Beburkol, mintha itt lennél,
s magából hűvös melegséget ont.
Mintha itt lennél velem.
Nemsokára lehet majd szavazni rá Dark Angel oldalán ;)... akinek tetszik, megköszönném! :)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése