Piroseper - Pillangóhatás Novella 4.

Ha tudták volna…

Alberta Mendezt majd szétvetette a boldogság. Felnézett a frissen vásárolt, Szellemháznak csúfolt öreg épületre, melyet egészen apró korában szemelt ki magának. Mindenki meggondolatlanságnak nevezte tettét, de a lány megmakacsolta magát, és csak azért is meg akarta mutatni, hogy egy normális otthont tud varázsolni ebből a koszfészekből. Mostanra sikerült annyi pénzt összespórolnia, hogy ne kelljen hitelt felvennie a ház megvásárlásához és felújításához. A deszkákon már rég megkopott a fehér festék, az alagsorban egerek és ki tudja milyen kártevők tanyáztak, több helyen is beázott a mennyezet, mégis úgy érezte, hogy itt kell élnie. Nem akart addig beköltözni, amíg nem lesz teljesen kész a ház, de a körülmények másképpen alakultak. Öccse családjánál nem maradhatott tovább, így is tovább vette igénybe a vendégszeretetüket, mint ahogy illett volna. Albérletet pedig nem akart kivenni, sem egy lepukkant motelben meghúzni magát. Végül is pár hétig kibírja egy padlón fekvő matracon. Csak néhány mosolyt kellett a költöztetőkre villantania, és azok behordták a dobozokat. Minden a lehető legjobban alakult. Vidáman felszökellt a lépcsőn, és amikor belépett az ajtón, megbotlott a küszöbben.

Fabio Fernandez elhatározta, hogy pihenőnapot vesz ki. Úgy érezte, ha aznap hozzá kell érnie bármilyen dróthoz, rosszul lesz. A bajt jobb megelőzni, ezért mindenkinek érdeke, hogy kipihenje a felgyülemlett stresszt. Öt percenként a konyhában függő, sajt alakú órára pillantott; várta, hogy elmúljon kilenc óra. Addig is, a reggeli napilapban próbált elmerülni. Bosszankodott, hogy kutyája gusztustalan nyálfoltot hagyott a vezércikk legérdekesebb részénél. A vékony papír átázott, és átütött a másik oldalon lévő írás, teljesen olvashatatlanná téve néhány sort. Forró teát kortyolgatott, és néha elköhögte magát, hogy tüdejét felkészítse a nagy alakításra. Amikor eljött a kitűzött idő, megbízója számát tárcsázta. Alberta, egy közös ismerősükön keresztül találta meg a villanyszerelőt. A nő néhány csörgetés után felvette, és kedvesen szólt a telefonba. Amint Fabio meghallotta a hangot, minden erejét beleadva köhögőrohamot imitált. Annyira jól sikerült, hogy egy pillanatra tényleg úgy érezte, hogy kiköpi a tüdejét. Amikor végre lélegzethez jutott, sóhajtozott egy sort, majd beleszólt a telefonba. A lehető legbágyadtabb hangon elmesélte, hogy micsoda szörnyű betegség terítette le az éjszaka, és így sajnos nem tud aznap egyetlen konnektort sem kicserélni. Alberta nagyon megértő volt, úgy tűnt mintha a jókedvét ez a kellemetlenség sem tudná elvenni. Megegyeztek egy új időpontban, Fabio mentegetőzött kicsit, majd sűrű bocsánatkérések közepette elbúcsúzott és azt hazudta, hogy elmegy aludni. Az elnémult telefont ledobta maga mellé a konyhapultra, és az újságban megkereste a mozimellékletet. Gondolatban megveregette a vállát a nagyszerű alakításáért.

Alberta lemondós napnak keresztelte el azt a bizonyos keddet. Nem csak a villanyszerelő halasztotta el az aznapi munkát, hanem a barátnője is beadta a kulcsot. Juanat még sosem látta ennyire szerelmesnek. Úgy tervezték, hogy némafilm estét tartanak, muffint sütnek, és bort isznak, de az a Raul előállt egy romantikus vacsorameghívással, Juana pedig nem tudott ellenállni a lehetőségnek. Alberta nem akarta lelombozni barátnője jókedvét, amúgy is rájárt a rúd férfitéren. A csajos estét áttették egy másik napra, de ez nem változtatott azon, hogy itt ragadt a romos házban. Néhány percig elveszetten álldogált a millió doboz között, nem igazán tudta eldönteni, hogy hol kezdje a kipakolást. A csendet egérkaparászás törte meg, ezért ez hamar megoldotta a dilemmát. Emlékezett, hogy valahol látott egy telefonkönyvet a házban, így annak kutatására indult. A konyhában kezdte, egyesével kihúzkodta a fiókokat és nyitogatta a szekrényajtókat. Végül az előszobában talált rá, néhány cipő alatt. Véletlenszerűen felütötte, majd tudatosan rágcsálóirtó hirdetést kezdett el keresni. De az összes olyan oldalt, amelyen valami érdemlegeset találhatott volna, korábban már kitépte, amikor a téli csizmáit tömködte. Felegyenesedett és csípőre vágta a kezét, méregette a doboztömeget, de fogalma sem volt, melyikben lehetnek azok a csizmák. Aztán legyintett, egy éjszakát végül is kibír, van néhány egércsapdája, majd holnap délután megnézi Juana telefonkönyvét.

Benita Rodrigez csak kora délután jutott el oda, hogy letudja a napi futás adagját. Olcsó sportcipője minden lépésnél csikorgott a járdán, rózsaszín plüssmelegítője rátapadt az izzadságtól. Reggel hallotta a szomszédasszonytól, hogy valaki beköltözött a Szellemházba, ezért arrafelé vette az irányt, hátha meglátja az új lakót. Amikor elérte az omladozó épületet lassított, és szerencséjére a közösség legújabb tagja, éppen akkor bukkant fel az ajtóban. A nő elmosolyodott és Benita felé intett, aki pedig két levegővétel között visszaintegetett neki. Már az utca végén tartott, amikor eszébe jutott, hogy a nőt akár meghívhatná az aznap esti összejövetelre. Megállt és nyújtani kezdett, hogy végiggondolja ezt a lehetőséget. Éjszaka mindenki náluk lesz, kivéve a távolságtartó Harriséket. Az új lakó így egy csapásra megismerhetné az egész szomszédságot. Lesz latin zene és tánc, talán hajnalig abba sem hagyják a mulatságot. De aztán mégis elvetette az ötletet, mert úgy érezte nagy szemétség lenne belökni őt a mély vízbe. Majd szép lassan megismeri a környéket, a helyében Benita is jobban örült volna ennek a megoldásnak. Elhatározta, hogy másnap, amint sikerül felkelnie, átjön hivatalosan is bemutatkozni. Abbahagyta a nyújtást, és hazafelé indult, hogy a futástól felfrissülve neki álljon az előkészületek maradékának.

Mire lement a nap, a kaparászás az őrületbe kergette Albertát. Olyan hangosan hallgatta a tévét, hogy elnyomja a szörnyű hangzavart, de így nem tudott elaludni. Némi hánykolódás után, kikapcsolta a készüléket, de akkor újra a rágcsálók zajongása kúszott a fülébe. Felült a matracon és a kezébe temette az arcát. Valamelyik dobozban volt füldugója, de elképzelni sem tudta melyikben. Ekkor eszébe jutott az altató. Mezítláb átcsattogott a nappaliba. Mivel emlékezett rá, hol van a gyógyszeres doboz, még a félhomályban is azonnal megtalálta. A műanyag tégelyből kivett egy szemet, és víz nélkül lenyelte. Miután újra ágyba került, a zajok halk zümmögéssé szelídültek, majd az álom magával rántotta a sötétségbe.  

Konio, az egér, sosem volt tisztában létezésének mibenlétével. Icipici világát – mely helyileg a Szellemház területére korlátozódott –, a szagok és a hangok uralták. Ösztöneinek engedelmeskedve nap nap után élelem után kutatott, mindig a többiek nyomát követve.  Nem volt egy eszes egyed, társai éppen csak megtűrték maguk között. Azon a végzetes éjszakán mégis ő volt az egyetlen aki elkerülte a csapdákat. Senki se higgye, hogy egerünk váratlanul megtáltosodott, egyszerűen csak nem jutott neki egérfogó. A többiek sipítozva rohangáltak a tenyérnyi ketrecükben. Koniora is átragadt az idegességük, ő is eszeveszett száguldásba kezdett. A sötétben nem látott annyira jól mint világosban, de csöppnyi agyában felrémlett egy útirány. Szinte vakon nyargalt a kartondobozok tövében, még egy selyemsálon is megcsúszott, de társai sivítása egyre távolabb űzte őt. Az oly jól ismert, falba rágott lyukon át érkezett meg az egész házat behálózó folyosórendszerbe. A szobába legalább beszűrődött valamennyi fény, de a falak közötti résben teljes sötétség fogadta. Ismerve egerünk szellemi képességeit, nem túl meglepő, hogy az egyik elágazásnál rossz döntést hozott. Véletlenül egy félreeső járatba rohant, és beakadt egy zsinórgombolyagba. Többször is nekifutott, de nem jutott át rajta. Rágási inger kúszott az állkapcsába, fogait csattogtatva nekilátott az akadály megszüntetésének. Könnyedén átjutott az elöregedett műanyagon, a fémdrót pedig szinte magától tört. A vég egyetlen pillanat alatt érkezett el. Az irdatlan fájdalom csontig hatolt, és összehúzta a pirinyó izmokat. Konio úgy halt meg, hogy az égvilágon senkit nem érdekelt.

Roger Harris, aznap éjszaka is felkelt hólyagjának feszítő érzetére. Félálomban kikászálódott az ágyból, és észre sem vette, hogy a feleségéről lerántotta a takarót. A falat tapogatva kibotorkált a mellékhelyiségbe, és csukott szemmel végezte a dolgát. Szemhéján fény tört át. Először nem tulajdonított nagy jelentőséget a világosságnak, hiszen az utcai lámpák minden egyes éjjel sárgás színűre varázsolták a fehér falakat. Amikor kezet mosott, valami szokatlanra lett figyelmes. A tükörben cikáztak a fények. Az első gondolatára – amely egy esetleges ufó támadás volt –, az egész testében adrenalin áradt szét. Egy földönkívüliekről szóló dokumentumfilmre aludt el, így emberünket nem is hibáztathatjuk a kósza ötletért. A heves szívdobogás segített kitisztítani az elméjét. Felállt a vécé lehajtott ülőkéjére, és kibámult a kicsi fürdőszobai ablakon. A tűz látványától elfordította a fejét, mintha attól félt volna, hogy az üvegen keresztül megégeti. Az ablak résein beszivárgott a füst. A Szellemház lángolt. Aztán eszébe jutott a nő, aki aznap költözött be az épületbe. Nagy igyekezetében, a telefon felé menet, majdnem elvágódott a fényesre polírozott padlón.

Nando Sanchez szervezetében, az alkoholszint jóval magasabb volt a normálisnál. A kocsma bezárását követően, valahogy haza kellett jutnia, így beült brummogó Chevyjébe, és lassan kigördült az útra. Jó sofőrnek tartotta magát, akinek pár korsó sör egyáltalán nem árthat meg. A biztonság kedvéért elhatározta, hogy lassan megy, ráadásul ilyenkor már amúgy is alig van forgalom, néhány utcát mindenki ki fog bírni. Annyira pedig tényleg nem volt részeg, hogy egyszerre több útjelző táblát is lásson. Erősen kapaszkodott a kormányba, és minden eltompult idegszálával az útra koncentrált. Az egyetlen nagy kereszteződést kellett túlélnie, utána már szinte otthon is lesz. Hirtelen vijjogásra lett figyelmes, és azonnal a műszerfalon heverő mobiljára nézett. Nem tudta eldönteni, hogy az csörög-e, ezért utána nyúlt, hogy közelebbről is megnézze. A telefon kicsúszott a kezéből, utánakapott, de a mobil menthetetlenül a kocsi padlójára zuhant. Hangosan átkozódott egy sort. Úgy ítélte meg, hogy a sárgán villogó közlekedési lámpa még elég messze van, egyetlen autót sem látott közeledni, a telefonja pedig nem akarta abbahagyni a csörgést, ezért az utóbbit részesítette előnyben. Lehajolt érte, de a lábánál sötét volt, így tapogatózott az egyre hangosabban rikoltó készülékért. Egy pillanatra megmerevedett a felismeréstől. A rémület elöntötte minden porcikáját.  Amikor felkapta a fejét, és újra kinézett a szélvédőn, rájött, hogy menthetetlenül a kereszteződésbe gurult. Lassú reakcióidővel rátaposott a fékre, de a semmiből előbukkanó hatalmas krómszörnyeteg oldalról telibe találta a vezetőülést. Nando elvesztette az eszméletét, majd az életét is. 

Alberta Mendez füstmérgezésben halt meg. A mentősök szerint, ha az első tűzoltókocsi kiért volna időben, megmenthették volna. A nő öccse teljesen összeomlott, amikor meghallotta a hírt a kiérkező rendőröktől. A villanyszerelő Fabio Fernandezt teljesen lesújtotta Alberta halála, és megfogadta, hogy innentől kezdve sokkal komolyabban fogja venni a munkáját. Juana elájult, amikor közölték vele barátnője halálhírét. Szakított Raullal, majd idegösszeomlást kapott, és a következő néhány hónapot a pszichiátrián töltötte. Benita Rodrigez – hallva a közösség új tagjának elvesztését –, elhatározta, hogy attól a pillanattól kezdve, mindig az első gondolatát fogja megvalósítani. Futás közben a belső sugallata ellen cselekedett, és büntetésként élete végéig együtt kell élnie egy nő tragikus halálával.

Az eset mindig emlékeztetni fogja arra, hogy a döntések mennyire befolyásolják az emberi sorsokat.

--------------------------------------------------

Kedves Piroseper!

Gratulálok! :)

Amikor olvastam a történetedet Gabriel García Márquez jutott eszembe. Nemrég olvastam egy könyvét, és előtte is már jó párat, és nagyon hasonlított hozzá az élmény. A stílusod nagyon hasonló :)... Lendületes, magával ragadó, egy kicsit flegma, ami nagyon jót tesz az írásodnak. Egy kicsit ő is olyan, mintha kiparodizálná önmaga alkotását, a karaktereket, a történéseket. A történet kerek egész, nincs benne hiba. Kifejezetten tetszett, ahogy a szemszögek váltakoztak, és összekapcsolódtak. Konio, az egér volt nálam a csúcs, szuperül megfogtad „létének mibenlétét” :))...

A befejezés... nagyon hatásos, és való igaz: minden apró elhatározás óriási válozásokat hozhat a jövőben.

Köszönöm a munkádat és gratulálok!

hullócsillag