Hugh Laurie: A balek

Itt is van hát az első, önálló könyvajánlásom!

"...olyan, mint Guy Richie filmjei, A Ravasz, az Agy, vagy éppen a Blöff. Vérbeli angol humor, csibészes gonosztevők. Nem túlzás azt állítani, hogy miközben azért mégiscsak egy feszültséggel teli, pergő, izgalmas krimit tart az olvasó a kezében, úgy érzi, a könyv mellé egy Monty Python előadásra is jegyet váltott. Mert szinte nincs olyan bekezdés, amin ne nyerítene önfeledten...szarkasztikusan ironikus humora zseniális ezek után érthető, honnan is merítette magának Dr. House karakterének legfőbb jegyeit." Forrásért katt ide

A sokak által csak Doktor House-ként ismert, Hugh Laurie első könyvéről van szó.

Jómagam már másodszor kezdek neki (az első kísérlet a cél előtt néhány fejezettel meghiúsult), de ugyan azzal az élvezettel olvasom, mint először. Humora valóban zseniális, párbeszédei pörgősek, meghökkentőek, eredetiek.
Legtöbbször utazás közben olvasok könyvet, s ilyenkor fél óra két percnek tűnik. Minden sorát megkönnyezem a visszafojtott nevetéstől. Egy kis ízelítő, hogy kedvet kapjatok:

" ...Voltam már börtönben. Csak három hetet, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham-drukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra meg az, hogy HALÁL - mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó -, akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. Azt például, amikor nem kell börtönben lennie... "



"- Mr. Lang - mondta ridegen. -, tudja maga hol van? - Láthatóan előre begyakorolt módon csücsörített a szájával.

- Úgy van, Mr. O'Neal, tudom. A C188-as szobában vagyok.

- Maga a Védelmi Minisztériumban van.

- Mmm. És micsoda szép helyen. Esetleg nem akadna néhány szék?

Haragosan meredt rám, majd odabiccentett Solomonnak, aki odament az ajtóhoz és egy 19. századi utánzatfélét vonszolt a szőnyeg közepére. Egy tapodtat se mozdultam.

- Foglaljon helyet, kérem, Mr. Lang.

- Köszönöm, inkább állnék. -vágtam vissza.

Ez láthatóan betalált. Régebben mindig ilyesmiket csináltunk az iskolában a földrajz tanárunkkal. Két félév után el is ment, hogy pap legyen a Nyugati-szigeteken.

- Elmondaná kérem, hogy mit tud Alexander Woolfról? - kérdezte O'Neal, majd könyökével az asztalon támaszkodva előre hajolt, és én megpillantottam egy felcsillanó aranyórát. Túlságosan arany színű volt ahhoz, hogy valódi arany legyen.

- Melyikről?

Elkomorult.

- Hogy érti azt, hogy melyikről? Hány Alexander Woolfot ismer?

Némán mozgattam a számat, magamban számolva.

- Ötöt. - böktem ki végül.

Ingerülten felsóhajtott.

- Annak az Alexander Woolfnak, akire az imént utaltam, volt...van egy háza a Lyall utcában, Belgraviában - magyarázta a szarkasztuikus okoskodásnak abban az egyedi hangnemében, amit előbb-utóbb minden íróasztal mögé szorult angol elsajátít.

- Lyall utca. Hát persze! - Hitetlenül ráztam a fejem. - Akkor hatot.

O'Neal Solomon felé lövellt egy pillantást, de onnan sem kapott segítséget. Visszafordult felém, arcán hátborzongató mosollyal.

- Magától szeretném megtudni, Mr. Lang, mit tud róla?

- Van egy háza a Lyall utcában, Belgraviaban. - mondtam ártatlanul. - Ez segít? "

És így tovább, és így tovább...betűről-betűre, szóról-szóra, mondatról-mondatra és fejezetről-fejezetre...

Aki szeretné feldobni a buszozással töltött unalmas órákat, ajánlom ezerrel!
Jajj és a vonalvezetése elég kusza és bonyis, úgyhogy nem árt nagyon figyelni. Én ezért is nem jutottam első alkalommal a végére, mert annyira belezavarodtam, hogy már csak a humora miatt olvastam. Még így is megérte, de remélem, most a történetből is leesik valami...