III. helyezett - Ancsi

A tao te Queen …

0-10-ig:
Nagyjából csak arra emlékszel, hogyan szöktél meg többször is az óvodából. Gyerekkori traumáid aztán az egész életedet végigkísérik. Még hiszel a tündérmesékben.

10-20-ig:
Már nem írsz levelet a Télapónak. A szüleidnek és az iskolának akarsz megfelelni, de közben mégsem. Ez a skizoid állapot hatja át fiatal éveidet.

20-25-ig:
Csatlakozol különféle mozgalmakhoz és vallást váltasz. Irigyled a 30 éveseket és kiröhögöd az 50-eseket. Önéletrajzodban a nyári fagylaltárusítást is büszkén kiemeled, meg hogy szabadidődben gitározol. Önbizalmad határtalan, ahogy a lehetőségeid is.

Ruhákat a kínai piacon veszel. Szerencsére még bármit felvehetsz, jól áll rajtad minden. Hajad szabadon lobog, nem sminkelsz, mert nem tudod, hogy hogy kell.
Szeretnéd, ha már lenne 3 diplomád, nyelvvizsgáid és olyan cuccokban járhatnál, mint a 30 évesek.

Túl vagy az első 5 kapcsolatodon. Ekkor még biztos vagy abban, valamelyik visszatér, feleségül vesz és családotok lesz. El sem tudod képzelni, hogy beleszeress egy új arcba. Azon gondolkozol, hogy vajon melyik lesz az Igazi. (az első ötből)
Még hiszel abban, hogy tényleg létezik, hogy majd eljön érted és boldogan éltek, amíg meg nem haltok.

25-30-ig:
Továbbra is vannak álmaid, és már magadévá tetted új szokásaidat, amiket nem a szüleid aggattak rád. Önéletrajzodban már szükségtelen feltüntetned a fagylaltárusítást, mert több munkahelyed is volt. A gitározást letagadod.
Megvannak a diplomáid, az önbizalmad viszont már kicsit kevesebb. Újabb tanulmányokba fogsz. Hülyén érzed magad a kínai holmikban, de pénzed még mindig nincs menő cuccokra. Elkezded magad sminkelni.

Rájössz, hogy nem tér vissza egyik régi pasid sem. Arra is rájössz, hogy mennyivel jobb ez így! Barátnőid, iskolatársaid közül jópáran már férjhez mentek és gyerekeik vannak. Kicsit szabadkozol, mikor rákérdeznek családi állapotodra, de még nem érzed magad kellemetlenül. Egyedül szüleid, nagyszüleid előtt kell felelned tetteidért, hogy miért nem szállítod még le az unokákat.

Örülsz, hogy hátizsákkal utazgathatsz, nem kell felelned senkiért és szabadon kalandozhatsz.
Kezdesz belerázódni a kapcsolataid kuszaságába. Homályossá válik a Nagy Ő fogalma.

Mivel állandóan bulizol, nincs időd aggódni génállományod továbbörökítésén.
Hálát adsz a feminista mozgalomnak, hogy lehetővé tette neked mindezt. Sajnálod a kisgyerekes anyukákat, akik a babakocsival bajlódnak a parkban, miközben te épp a 60-as évek hippimozgalmát eleveníted fel a fűben.


30-35-ig:
Kezded kinőni a ruhásszerkényt, mert már nem csak a két váltás kínai ruhában jársz. Hetente porszívózol. Mindennap sminkelsz. Új sportágakat próbálsz ki, olyanokat, amihez korábban túl öregnek érezted magad.

Osztálytalálkozókon már kényelmetlenül feszengesz, mikor mindenki előveszi a családi albumot, neked meg a macskádról vannak fotóid. Komoly elhatározásokra jutsz. Életedben először nem bízod magad a véletlenre, dolgozni kezdesz a kapcsolataidért. Feleslegesen.

Közben jóindulatú ismerőseid azzal biztatnak, hogy neked már befellegzett, mert a „jobbakat már elkapkodták”. És hogy egyedül fogsz meghalni.

A randik sem olyanok már mint régen, kezdenek üzleti jelleget ölteni. A mozijegyed magadnak fizeted, főleg akkor, ha a pasinak jól megy, nehogy véletlenül csak az ingyen mozi miatt járj vele. Meg különben is mi másra lenne jó az emancipáció, ha nem arra, hogy őket szabadítsa fel még jobban. Elátkozod a feminista mozgalmat.

Azon gondolkozol, hol rontottad el, kihez kellett volna mégiscsak hozzámenni. Szerencsére az eszedbe jutnak azok a rémálmaid is, amikor egy idegen városban, menyasszonyi ruhában és mezítláb menekültél a téged üldöző násznép elől.

Kezdesz hinni a sorsban. Semmi sincs véletlenül. Nyilván még nem állsz készen a találkozásra az „Igazival”. Kifejlődik benned az önirónia képessége. Kedvenc filmjeid a Brigitte Jones naplója és a Szex és New York.

35-39-ig:
Megismerkedsz a hajfestékkel. A lakásod sem úgy néz már ki, mint egy kollégiumi szoba. A virágokat vázában tartod és nem meggybefőttes üvegben.
Ha nem is sikerült a garzont egy penthouse lakásra cserélned, legalább van pár IKEA bútorod, mint státusszimbólum. Kiszámolod, hogy húsz év alatt mennyi adót fizettél be és rájössz, hogy miért tartasz csak itt.

Mivel a korodbeli pasik kezdenek már hozzád képest is szarul kinézni, fiatalabbakkal ismerkedsz. Ők viszont tévesen azt gondolják, hogy majd kitartod őket, vagy pedig két lábon járó biológiai fegyvernek néznek, mint aki nonstop érett petesejtekkel áll lesben, hogy lecsapjon egy-egy vétlen donorra.
Egyik oldalról ők néznek rád ferde szemmel, másfelől a többgyerekes családanyák, akik szerint egy veszélyes szingli, de jó esetben is csak egy szerencsétlen apáca vagy. Bárminek is gondoljanak, azt sugallják feléd, hogy egy szerencsétlen apáca vagy.

Mivel már kimerítetted eddigi élőhelyed tárházában fellelhető hímeket, tágul a látóköröd és idegen populációkban kezdesz gondolkodni. Pont ekkor kitör egy vulkán Izlandon és a légijáratokat Európaszerte törlik, így ez a remény is szertefoszlik. Ekkor már hallottál az összeesküvés elméletekről, a gondolatok teremtő erejéről, meg hogy minden mindennel összefügg. Végső soron neked már mindegy mi történik, csak legyen rá tudományos magyarázat.

Látóköröd egyre tágul és már kiterjed az egész Univerzumra.
A földönkívüliek is bekerülnek a potenciális jelöltjeid közé.

39 után…..
Már nem hiszel az „Igazi”-ban, ahogy a földönkívüliekben sem.
A karriered eléri csúcsát. Mivel már többet tudsz a főnökeidnél, de nem tudod eléggé jól leplezni, az 50es férfiklímaxban szenvedő vezetőség lecserél a huszonéves, zöldfülű ám minden szempontból készségesebb munkaerőre.
Közben ismerőseid nagyrésze válik. A korodbeli nők és férfiak, akik elhitték, hogy minden örökké tart, pszichológushoz járnak.
A „boldogan élünk, míg meg nem halunk”-ot, a boldogan éltünk, amíg én nem találkoztam az úszómesterrel, ill. a párom egy pincérnővel – váltja fel. Rájössz, hogy az emberi kapcsolatok mennyire képlékenyek. Egyre jobban szereted a macskádat.

A család sem jár már a nyakadra az utódok miatt, a szüleid belefáradtak, a nagyszüleid meg annyira idősek, hogy fényes nappal összekevernek a dédunokáikkal. Ezt akár bóknak is vehetnéd, de nem rajtad múlik.

A körülmények eme kedvező alakulásával magánéleted – ha nem is a tervezett módon - de révbe ér.

Az osztálytalálkozókon ismét Te vagy a legmenőbb.

Hinni kezdesz az élet körforgásában.
Hirtelen roppant bölcsnek érzed magad. A női Lao Ce.
Fontolóra veszed, hogy belekezdesz a Tao te QUEEN megírásába.
Szerencsére vagy már van annyi eszed, hogy nem fárasztod magad ilyesmivel.

Előtör belőled az óvodás, aki annakidején mindenféle tudás és félelem nélkül simán megszökött az óvónéni és a bezártság elől….

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Egyetlen Ancsulim!! :)...

Imádtam, kétség sem férhet hozzá :)...
Annyira, de annyira életszerű, hogy szinte már félek :)...Humoros volt, pörgős, reményt keltő és rémisztő egyszerre :P...
Én magam a 20-25-ös korosztályt képviselem, és hát, hogy rám mi igaz és mi nem...azt a fantáziátokra is bízhatom :D...minden estre nagyon jól szórakoztam olvasás közben...
Imádtam a macska és a gyerekkérdés evolúcióját, és persze megjelent a Szex és NewYork és Bridget Jones is, mint napjaink emancipált nőinek mintaképe, vagy éppen biztosítéka arra, hogy bizony létezik még nálunk szerencsétlenebb alak is kerek e világon :D...

És, hogy mi a tanulság?? Azt nem tudom...

...de a nő mindig nő marad, és olyan, hogy tökéletes, nem létezik! Természetesen rajtunk kívül ^^... Mindig van valaki, vagy valami, akire, vagy amire irigykedhetünk! Milyen unalmas is lenne tökéletesként egy szintén tökéletes világban, nem igaz?? ;)...

Gratula, köszönöm az élményt! :D...