II. helyezett - Paris

Alteregó

Paris Morgan tollából

„Meghökkentő, az ember lelkében mekkora szakadék tátonghat.
Reggel felkel, és még vallásosnak mondja magát, de aztán eljönnek a sötét órák,
amikor tagadni fogja a Teremtőt.
A fénytelenség egyet jelent a bűnnel és a vágyakkal.
Márpedig bűnössé válni nem lelkiismeret kérdés.”

Tudod hogy születik a sötétség? Egy visszaszámlálás az egész, ahol az idő a szívdobbanás ütemére fogy. Hunyd le a szemed és várj. Várd a pillanatot, amikor a tündöklő nap végre lehanyatlik a toronyházak, az erdő feketéje mögé, vagy elmerül a kék, hullámzó habokban. Szívd magadba a haldoklásának utolsó leheletét, és üdvözöld az éjt, az elemi erőt, a változást hozót, amikor semmi nem az, ami volt. Én magam is változom.
Fekete felhők kúsznak az égre, elveszik a hold és a csillagok fennkölt, beképzelt fényességét, hogy a tébollyal újra otthonossá tegyék a tájat. A város fényei azt hiszik dacolhatnak a fellegekkel, de az első mennydörgésre riadtan omlanak össze az áramkörök és olvasztják bele a lakóházak körvonalait a fenyegető sötétbe. Elfojtott suttogás járja át a szíveket, ahogy a fények kihunynak.

Te beleborzongsz, én dicsőítve köszöntöm a rettegést.

Villámfényre ébredek. A nyitott erkélyajtón heves széllökés söpri félre a függönyt. A délutáni forróságnak nyoma sincs, mely egész déltől a villát ostromolta. Feltápászkodom a könnyű selyempárnák közül, és magam köré tekerem a takaró zafírszínű anyagát, hogy meztelenségem palástoljam, ahogy az ajtóig sétálok.
Mélyen lenn a város koromsötétbe burkolózva bújik meg a sziklák védelmében, és várja az esőtlen ostrom végét. Heves széllökések kapják hátukra a tenger fehér hullámait, és döntik teljes erővel a málladozó sziklafalnak. Gyönyörű, és végtelenül romboló dallam indul útjára.
Tekintetem a magasba emelem, ahogy az üvegajtó keretének dőlök. Csillogó villám hasítja szét az ég egészét, de aztán újra feketére színeződik minden.
Az istenek háborognak odafenn, az élők imádkoznak idelenn.
Elmosolyodom.
Mögöttem a szoba hűlő melegében mozdul valami. Szórakozottan sétálok vissza az ágyhoz és a szélére telepedem. A párnák közé szorított arccal Adam alussza nyugtalan álmát. Egy pont olyan Adam, akivel a lavina elindult…

A kezdetekkor Isten, a nagy és rettenthetetlen Felség világot teremtett és a maga képmására embert helyezett bele. Férfit alkotott a föld porából és a vizek tisztaságából, és az Édenkert urává tette. Adam, az Úr tükörképére, éppoly erős, eltökélt, de naiv, és nagyravágyó lett, mint alkotója. A mű uralkodni vágyott mindenek felett, igába fogta az állatokat, megszelídítette a vadakat, hasznot hajtott a növények termékenységéből, és rabbá tette a kényére alkotott nőt, akit feleségének nevezett…
Lilith. A nő, akit Isten Adam akaratára alkotott. Földből a testet, és tűzből a szívet. A férfi ellentéte, és kiegészítője egyben. De a nagy alkotás, az első nő, sajnos sokkal tökéletesebbre sikeredett, mint gondolták volna…

Adam görcsösen markol a párnába. Az éj számomra szabadság, számára bűnhődés. Rémálmok gyötrik, démonok űzik el nyugodt gondolatait. Sajnálnám? Cseppet sem. Adam minden gyűlöletem forrása. Vad düh járja át minden porcikám, és átkozom őt, ahányszor csak arcára nézek. A jól ismert vonásokra, a gödröcskére az állán, vagy a haja aranyló barnájára.
- Eva - motyogja álmában. Szemhéja rebegni kezd, de nem ébred fel.
- Nincs itt - felelem neki csendesen. Eltorzult arcára nézek, de nem érzek mást, csak mardosó gyűlöletet. Csupán ezt az érzést hagyták meg nekem…

Isten érdeklődve nézte, ahogy Adam és Lilith birtokba veszi az általa teremtett világot.
A boldogság azonban csak látszólagos volt. A nő rajongással nézett a férfira, de az elutasító volt és követelőző. Számára ugyanolyan eszköz volt a nő, akár egy behódoltatott állat. Lilith jogot kért, de elutasíttatott.

A nő elhagyta Adamot, és menedéket keresett az Édenkert egy távoli zugában. Napok teltek el, de a férfi rátalált. Lilith megalázottá és kihasználttá vált.
Szabadulni vágyott. Az áhított cél pedig egyetlen szavába került…
Azon az estén minden megváltozott, ahogy Lilith szövetkezett a bukottal, Luciferrel. A két lázadó átkot mondott Adamra és születendő fiaira…

Lilith maga mögött hagyta az Édent.

- Lilith - leheli Adam alig hallhatóan, mire én felkapom a fejem. A szerelem egyetlen parányi lángja fellobban a szívemben, de a düh hatalmasabb nála.
- Itt vagyok - felelem és végigsimítok gondterhelt homlokán. - Gyűlöllek téged - suttogom a fülébe és csókot nyomok arcára. - Pont úgy, mint őt, és magamat - lehelem.
Feltápászkodom, és kifelé indulok. Jobban magamra csavarom a huzatot, hogy óvjon a széltől, és az olajfákkal szegélyezett ösvényen mezítláb és dideregve osonok fel a magaslat csúcsán elterpeszkedő oszlopsoros, düledékes rom felé.

Isten tajtékzott és dühöngött az árulást látván. Michaelt, Gabrielt és Razielt, három legfőbb angyalát küldte a szökevény után, akit csupán Lucifer pártolt. Az angyalok könnyűszerrel ráakadtak a tengerparti sziklák közt rejtőzködő Lilithre, és az Úr színe elé állították őt. A Teremtő sajnálta elpusztítani gyermekét, így alkut ajánlott neki. Ha visszatér Adam mellé, és gyermekeket ajándékoz a férfinak, szemet huny a történtek felett, és minden rossz forrásaként Lucifert bünteti meg. Lilith hajthatatlan volt, Lucifer kétes igéje a hatalmába kerítette szívét, és elutasította a nagylelkűséget. A mennydörgő fellegekkel, mellyel a pokol mélységei felé taszították őt, Isten hangja mondott rá utolsó ítéletet.
- „Amíg szerelemből fiad nem születik, naponta száz utódod haljon meg, mert az idők végezetéig élsz. Átkozzák neved, ha gyermeket ragad el a halál, és büntessenek téged a járványok pusztításáért. Légy te magad a sötét, fénytelen éj.”

Görögország mindig csábított. A vallásuk, a több istenbe vetett hitük több jóval kecsegtetett, mint maga az engem megalkotó Isten.
Honnan az ellenszegülésem? Én vagyok Lilith…
A villámfényben durva körvonalat vetnek a földre a romos szentély elszürkült oszlopai. A lépcsősor felett a faragott szobor talapzatának dőlve köpenyes alak mozdul.
- Már vártalak - mondja megtört hangján.
- Megtaláltad? - kérdezem türelmetlenül.
- Az üzletet hagyjuk későbbre - feleli ravasz mosollyal és eltűnik a szobor mögött.

Adam egyedül maradt. Elveszítette Lilithet, és vele valami egészen különlegeset magából. Tudatra ébredt, és bánkódni kezdett. Isten látta a férfi szomorúságát. Álmot bocsátott rá, kivette a férfi bordáinak egyik darabját, és a föld anyagával összegyúrva feleséget adott Adam mellé, aki engedelmes volt, és gyönyörű. Eva, aranyszőke hajával és meleg, barna szemeivel Lilith tökéletes ellentéte lett. Azonban Eva is hibázott. Hitt Lucifernek, pont úgy, mint nem is olyan sokkal korábban elődje…

- Hogy vagy Átkozott? - kérdezi a köpenyes néhány perccel később, amikor mindketten egy faragott oltár előtt állapodunk meg.
- Hogy vagy Bűnös? - kérdezek vissza.
A köpenyes felnevet, és végre hátraveti az arcát takaró sötét palástot. Szőke tincsei meghökkentő fénnyel fogják körbe angyali arcát, szemében eltökéltség tükröződik, miközben egy aranymarkolatos tőrt helyez a márványoltár közepére.
- Azért felöltözhettél volna - jegyzi meg gúnyosan, de közben mosolyog.
- Térjünk a lényegre Eva - felelem határozottan. Elengedem a fülem mellett a megjegyzését. - Hol van?
- Itt lesz, ne félj - mosolyog. A fáklyák villódzó fényében alakja gyermekinek tűnik. - Csak várnunk kell.
- Meddig? Szorít az idő - türelmetlenkedem. - Ha felkel a nap, már nem lehetek önmagam.

Attól a perctől, hogy Lilith ismét csak Luciferre számíthatott, kiszolgáltatottá vált. A bukott kihasználta a nő sebezhetőségét, és kétes ígéretekbe csalta.
A világ változott. Adam és Eva ideje lejárt, a gyermekeiknek kellett a helyükbe lépniük. Lucifer a bűn mélységeibe gázolt. Adam haldoklott, amikor Lucifer felkereste. Örök életet kínált a férfinak, aki kapva kapott a lehetőségen, és rábólintott az ajánlatra.
Lucifer kacagva hagyta elporladni Adam testét, majd átokkal a földre kötötte a férfi lelkét, hogy az soha ne szabadulhasson. Minden végigélt élet után egy újabb következett…
Lilith belátta, hogy a gonoszság mélységei mily kilátástalanok. Szabadulni próbált a fojtogató kötelékektől, melyek pártfogójához béklyózták...

Eva újabb elbukása után ő lett a harmadik, aki Adam sorsára jutott…

- Hogy van? - kérdezi Eva válasz helyett, és tekintetét az enyémbe szegezi.
- Hisz tudod.
- Kérlek - suttogja alázatosan.
Mélyet sóhajtok.
- Az átok hatásos, magad is láthatod. A fény távol tartja tőle a démonokat, de az éj… teljesen a hatalmukba kerítik.
Eva fájdalmasan fordítja el a fejét.
- Te legalább vele lehetsz - motyogja. Az első alkalom, hogy szánakozás fog el Eva iránt, aki ugyanúgy rajongott Adamért, mint én.
- Soha nem lehetek vele igazán - felelem.

Lucifer bűnös tervébe nem csúszhatott hiba.
Lilithnek minden életben rá kell találnia Adamre. Adamre, aki nappal, mint mindenki más, éli az életét, de ha lehanyatlik a nap, kínzó álmok bódítják el elméjét a múltról, a feladott Édenről, amik elől nem lehet menekülni. Szíve egyetlen nőhöz köti örökké, akit nem tudott megbecsülni.
Eva… soha nem láthatja újra Adam boldogságát, vagy szenvedését, nem osztozhat senki érzelmeiben. Örök magányra ítéltetett, és bolyongásra két világ között.
Lilith… gyűlöli a nappalokat, mert örökké lidérces, éber álomként nehezülnek tudatára, egy szerelemről, ami csupán emlékképként kísért. A sötétség óráiban válhat azzá, aki valójában egykor volt. Megcsömörlötten gyűlölni mindenkit - ennyit jelent számára önmagának lenni. Hibáztatni magát és Lucifert. Szeretni Adamet úgy, hogy a bukott átkának köszönhetően szívében nem élhet más, csak harag…

- Azért nem leányálom vele az élet - kacagok fel, palástolva elgyengültségem. - Tudod, hogy Lucifer…
- Mindig csak Lucifer, Lucifer, Lucifer… csak nem engem emlegetnek? - szól közbe egy fennhéjázva kacagó hang. Borostás, alacsonyabb férfi lép Aphrodité szentélyébe. - Mindig öröm, ha emlegetnek - folytatja. - Vajon mily különleges alkalom lehet ez, hogy e két lenyűgöző nőt együtt üdvözölhetem?

Ebben az életben vége szakad Lucifer uralmának. Ebben az életben minden változni fog.
Két boszorkány szövetkezik a bűnt hozó egykori angyal ellen, aki Isten ellen fordult.

Evára sandítok. Parányit bólint, és bogozni kezdi köpenye szalagját.
Megremeg a lelkem, de nem szabad vonakodónak tűnnöm, így legcsábosabb mosolyomat elővéve fordulok a férfihoz.
- Lucifer, drága Lucifer - kezdem mézes-mázas hangon. - Végre elvehetnéd, ami téged illet. -
A zafírkék selymet egy fekete palást követi a porba hullva.
- A jussom… Lilith és Eva - kacag Lucifer. - Mégis mivel érdemeltem mindezt? - kérdezi csillogó tekintettel és beletúr vérvörös tincseibe.

Beleborzongok Lucifer szavaiba, de Adam hanga csendül a fejemben. Egy pillanat hangjai, amikor mindketten önmagunk voltunk.
- „A hajad, akár az éj, de a szemedben a hajnal kékje csillog. A legszebb hajnal, ami egyszer újra velem fog ébredni.”
Egy pillanat hangjai, amikor rá kellett ébrednem, soha nem tudnám elengedni Adamet. Egy pillanat hangjai, amikor eldöntöttem, hogy visszaszerzem az életünk.

Útjára indul a téboly, ahol Lucifer az áldozat.
Kiontott vére a játékunk tétje...

------------------------------------------------------------------------------------------------

Paris, egyetlen Paris!! :)...

Ha azt mondom gyönyörű, és fantasztikus, és eszméletlen, mind kevés!! :)...
A tiéd vetekszik az első helyezett művekkel. Azért nem neked adtam mégsem, mert Bells történetei jobban megfogtak.
A történet kissé zavaros nekem. Nagyon ötletes, hogy a teremtéshez nyúltál vissza. Ügyes! Viszont a szerepek kicsit kuszák. Nem derül ki pontosan, hogy Lucifer „legyőzése” miért segít Eván és Lilithen? Nem derül ki (nekem), hogy akkor most Eva mivel is bűnhődik egészen pontosan. Tudom leírtad, és tisztának kellene legyen mégsem az. Eva és Lilith miért szövetkezik?
Adam-et értem. Azt is, hogy Lilith mindig újra és újra meg kell találja és így sem lehetnek együtt. De hogy jön a képbe Eva?
És hogyan is kapcsolódnak ők Luciferhez? Mármint azon kívül, hogy hozzá fordultak?
No de lehet csak el kéne még olvasnom jónéhányszor, hogy minden darabka a helyére kerüljön.

Jöjjenek inkább a dícséretek!

A nyelvezet egyszerűen eszméletlenül, őrjítően gyönyörű!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Komolyan mondom, hogy ez volt a legesleg gyönyörűbben megfogalmazott mű. Persze ez nem szemrehányás a többieknek, mert voltak, akiknek a történetéhez nem is passzolt volna ez a kicsit giccsesebb, kacifántos fogalmazás, de nálad fantasztikusan hatott!! Eszméletlenül szép mondataid, körbeírásaid vannak!! Olyanok, amiket nem olvastam még sehol. Eredeti, gyönyörűen összerakott műremek! :)...

Nagyon tetszett, ahogy egymásba fonódott a jelen és a hátteret mesélő ’hang’ (a múlt, talán ezt is Lilith szúrja közbe?). Tetszett a bevezetés, tetszett a zárás. Kivéve persze, hogy nem értem miért jó nekik, ha megszabadulnak Lucifertől? :D...kötözködés csak...de tényleg érdekelt volna...ettől helyre állna valami??...

Szóval, drága Paris, GRATULÁLOK a második helyhez!! Büszke lehetsz rá nagyon, nagyon erős és szép munka!! :)...

Jajj és még annyi, hogy a képet nem sikerült kiszednem a word doksiból :(...ha elküldöd mailben, beszúrom azt is :)...

Gratulaa!! :)...