"Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik,
és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak."
/David Almond/

2010. május 21., péntek

Sarah Jacob verse

Alteregó

Egy másik bőrbe bújva éltem én
hiányzott a régi énem életem a mindenem
Egy változás
mit kér a szív
egy történet mi csodaként repit egy másik világba
hol én más lehetek mit ami voltam
a lányból azzá válok kit álmomban láttam

Egy szó mit kér a szív
S már is megtörtént
mit az ész sem foghatott fel sose még
Egy lélek két test
minden más lett

Tegnap még egy lány kit mindenki utál
ma meg egy varázs mit ajkam dukált
s egy új test egy új egyéniség
csak lelkem mi megmaradt régi énemből
ezután már csak hírből emlékszem arra aki voltam
Más lettem csak ezt dúdoltam...


Sara Jacob :)

-----------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Sarah!! :)...

Tőled még nem sok mindent olvastam, talán még egy versedet Bellsnél :)...
Nagyon örültem, hogy valaki verset is küldött! Imádok verseket írni magam is (bár már régen kapott el az ihlet ilyen téren), és olvasni is szeretem őket.

Nagyon érdekes, hogy furcsán nem rímel ez a vers egy-két helyen :)...izgalmas...

Én valójában kivenném a második sor végét és akkor egészebb lenne...nem tudom, miért írtad az életem szót sárgával...lehet te is ki akartad venni? Vagy az egy alternatíva volt, ami benne maradt??...

A mondanivaló Bells novellájáról jutott eszedbe?? Tetszik, hogy kapcsolódik, nem azért...tényleg jó :)...nekem ez a rím dolog furcsa kicsit, de ahogy ízlelgettem, és rájöttem a dallamára, egyre inkább megbékéltem vele, de pimasz módon kihagyom a második sor végét, amikor olvasgatom...*pirul* :)...vesszők, vesszők!! Nagyon kellenének egy-két helyre, a tagolás miatt...

Tetszik a hangulata, olyan könnyed (álom, dúdolás) mégis nyomasztó...
Illik Bells irományához nagyon, ha nem arra írtad, akkor is...tetszik nagyon :)...

Örültem, hogy jelentkeztél, kár, hogy más nem írt verset!! :)...

Gratulálok!! :)...

1 megjegyzés:

Darolyn írta...

Juj, de jó! Vers! És milyen jó, könnyed, gördülékeny, ritmusos, könnyen érthető a központozás nélkül is (legalábbis nekem, Apollinaire-t juttatja eszembe, csak asszem őt nem értettem); és nagyon el tudnék képzelni alá zenét, Depresszió-zenét, mert valamiért rájuk emlékeztet; mikor olvastam, olyan érzésem volt, mint amikor Depressziót hallgatok, mert az ő dalszövegeik is sorokon átívelők; és nekem tetszett a színes rész, igaz, hogy megakasztja a ritmust, de van funkciója, EZ a funkciója; és jaj, ezt elküldöm, és elolvasom harmadszorra, de lehet, hogy negyedszerre is.

A történetről készült meglepetés videó, amit nagyon köszönök Tynámnak!!! :)...

Érdemes végig hallgatni!! Van hozzá felirat! Menj a view subtitles-re!